is

(via peterfromtexas)

masfelmilliolepes:

16. nap, 422 km

reggeli négylevelű, ötlevelű Bakonykútiban

aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

dorka:

Az én vízelvezetőm

(az alábbi sorok a 40+ korosztály számára lehetnek érdekesek, a többiek mind lapozzanak arrébb gyorsan.)

nekik is annyi lehet fontos az egészből, hogy ha el akarsz intézni, vagy meg akarsz változtatni valamit, írj az illetékesnek egy emailt, aki majd intézkedik róla, hogy kívánságod szerint legyen.

az ötven fölöttiek olvassák tovább. arról fogok írni, amiről már pénteken is: engem végtelen nyugalommal tölt el a richmondi mézeskalácsházsor ha minden a legnagyobb rendben van. egyben valahol válasz az elmúlt hét évben négyszázháromezerhétszázkétszer elhangzott kérdésre: miért nem élek Magyarországon. Engem azt hiszem, rabul ejtett a rend.

_______________________________________________________________________

Június tizenhedikén este fél hatkor rohadtul esett az eső megint. Mivel reggel még napsütés volt, nyári cipőben indultam el, ami az esti zivatarban is szuperül teljesített volna a hazáig esedékes 300 méteren, viszont először ki kellett volna tudnom szállni a vonatból.

Az állomás szomorú állapota azonban ez évben nem először, igazán nem engedte meg, hogy száraz lábbal hazaérjek. Elegem lett abból, hogy egy ország, aminek orrán-száján eső jön, úgy csinál, mintha a víz valami ritka vendég volna és lépten-nyomon össze kéne gyűjteni tározókba. Az állomáson tehát akkora, (“biztonsági” kerítés miatt) kikerülhetetlen, boka fölé érő tócsák voltak, amiket nem lehetett átugrani. Egyszóval az összes, vonatról leszálló ember először átment egy bokáig érő, több, mint két méteres tavon, majd felcaplatott a felüljáróra, ahol szintén két, kisebb, kikerülhetetlen lábmosó várta. ((Tudom, járjak autóval, mert az olcsóbb.))

Egy kicsit úgy éreztem, hogy bégetni kezdek.

Életemben nem foglalkoztam politikával, helyi ügyekkel, nem tudom, mit jelent a parlamenti képviselő szó. Sosem szavaztam.

Arra emlékeztem halványan, hogy a mi MP-nk valami olyasmivel korteselt legutóbb, hogy épp ennek az állomásnak és felüljárónak majd ő jól elintézi a dolgát, mert csúnya, nem biztonságos és felújításra szorul. Pont eltalálta! (Meg lehet találni, igaz.)

Dehát az ilyen képviselőket jobb figyelmeztetni arra, mit is ígértek. Úgyhogy életemben először írtam egy hivatalos emailt. Ez volt az első sora: “…with this letter I would like to raise a concern of health and safety regarding the pavement leading to North Sheen train station and the pedestrian bridge.”

Persze mindenkire gondoltam, megemlítve a babakocsisokat, az öregeket és azt is, lehet, már intézkednek erről, csak én nem tudok róla? Nagyon szép, hatásos levél volt, a “health and safety”, “responsibility”, “commuters” és “investigation” szavak felhasználásával. Aláírva kiejthetetlen kelet-európai nevem.

Mellékeltem két fényképet az óceántócsákról, rámásoltam a parlamenti képviselő mellett a vonattársaságot, a helyi lapot, a nemzeti health and safety hivatalos szervet meg az önkormányzatot úgy általában.

Az eredmény:

1. Zac Goldsmith, tory parlamenti képviselő (a tavalyi kutyaszépségverseny zsűrijeként emlékezhetünk rá, füvezős eatoni drop out) másnap, június 18-án, délután kettőkor emailben megköszönte, hogy figyelmébe ajánlottam a dolgot, elnézést kért és biztosított arról, hogy intézkedik. egy csillag ★ Modern.

2. két nap múlva, június 19-én a helyi vonattársaság felhívott, hogy a terület nem hozzájuk tartozik, az önkormányzatnál keressem az illetékest. Ezzel nem tudtam mit kezdeni, tudomásul vettem, de nem csináltam semmit.

3. Június 21-én Zac újabb emailje: szuperül intézkednek az ügyben: nemcsak a Network Rail operational managerével, hanem az önkormányzat Highways and Transport departmentjével is beszélt, rajta van az ügyön. Cuki! még egy csillag ★

Ekkor már legalább 24 másik szerv-vezető-illetékes van rámásolva a levelezésre. Kezdem rosszul érezni magam.

4. Június 21: Hangposta, council environment directorate, vagy valami ilyesmi, bajszos hangú bácsi biztosít: megkapták a panaszomat, de sajnos ez nem része a Public Highway department-nek, ahová befutott a panaszom. Hogy hogyan intézkedjek tovább, arról személyesen tud többet mondani, hívjam vissza. Nem hívtam, mert éppen mással voltam elfoglalva. Pláne, hogy Zac éppen aznap biztosított arról, hogy egy nagyon hasonló nevű szerv már intézkedik. Ez valami ellentmondás lesz, utána fogok járni pontosan.

5. Június 22: Zac naponta update-el: elkezdték az inspekciót, húsz napon belül lesz eredmény, actionable insight, plusz: másik dolgokra is fény derült, az állomáson mindenféle felújítások lesznek. nem tehetek róla, még egy csillag ★

6. Július 13: Zac rövid emailben biztosít, hogy minden rendben zajlik, intézkedik és forwardolja a következő levelet az illetékesektől: “Network Rail and South West Trains have been working jointly on both these issues. (?!?!!) We have identified the cause of the flooding and have raised work orders to have the flooding issues rectified.”

7. Július 20: Hangposta az önkormányzattól (a néni elfelejtett bemutatkozni), hogy folyamatban vannak a munkák, “hopefully you should see an improvement there soon”. Igazán figyelmes, egy csillag ★

Eredmény:

Ma, július huszonötödikén ott a három szép új lefolyó, a sínekre látni egyenesen át rajtuk, illetve az óriás óceánpocsolya helyén is vadiúj elvezető.

És így lett elintézve az egész ügy, Network railestül, parlamenti képviselőstül és két “nem az én felelősségem” szervezet együttműködésével.

Ráfordított munka (részemről):

egy darab email (három köszönő update email)